Manton Jager: (helyesen leírva Manton Jäger, de mint tudjuk, az ékezetes betűkkel gondjai vannak néha a világhálónak...) A név eredete egy fanfiction, minden hasonlóság a valósággal csak a véletlen műve!

Manton Jager szeretne inkognitóban maradni, nevét, korát és hasonlókat tekintve, viszont mivel hogy ez mégis csak egy bemutatkozás, a kedvenceit azért összegyűjtögette... Persze, a teljesség igénye nélkül.

1. Szendedélye az ábécé. Ugyanis két dologra is jó, az egyik, hogy írhat a segítségével, a másik, hogy olvashat is. Ennél jobb nincs a világon!

2. Kedvenc képe kissé talán... Morbid... De szerinte nagyon szép és megnyugtató.

3. Imádja a vizet (és a tüzet), és a történelmet is. Az sem zavarja, ha a kettőt összemossák...

Van ebben a képben valami gyönyörű, nem?

4. Szereti a művészeteket, főleg a képzőművészetet. Még jobban a képeket. Mert szereti a fényeket és árnyékokat, a sejtelmeket és balsejtelmeket, a titkokat, a soha ki nem mondott gondolatokat, és szereti, ha egy kép érzelmeket vált ki. Ha mond valamit a (túl) sokszor zargatott tudatalattijának. Ha mesél, ha elmond egy történetet, ami nem kell, hogy igaz legyen, vagy jelentős - a lényeg, hogy ő így is élvezi. 

5. Nem fél a haláltól, mert szerinte az élet csak egy jó kis sztori, ami elég élethűre sikeredett (bár ezzel néha még neki is vitatkozni támad kedve). És mint minden jó sztorit, ezt sem illik a végtelenségig húzni, vagy gonosz módon összecsapni a végét... Határozottan érdekes megoldás, hogy mindenki meghal! Egészen remek befejezésnek tartja. 

Különben is. Van abban valami irritáló, hogy csak mi emberek választjuk külön az életet és a halált, pont úgy, mint a szépet és a csúnyát. Nem biztos, hogy ez okos megoldás...

Szerinte valahogy így kéne kezelni a dolgot.

6. Szereti a furcsa és sötét dolgokat (mármint, a színük legyen sötét), mert a) szerinte az elegáns, b) azt sugallja, hogy van még valami a háttérben. Márpedig azt határozottan szereti, ha van valami a háttérben, amit meg lehet fejteni. Különösen akkor, ha van a dologban egy cseppnyi (esetenként ön)irónia is.

7. Hangsúlyozza, hogy nem depressziós, csak szereti, ami elgondolkoztatja, ami szórakoztatja. Persze, néha a leghétköznapibb dolgokat is imádja, mondjuk, az állatokat. A cuki kis szőrmókokat, például. (Most csak egy példát hozott, ezt dobta ki először a gúgli)

8. Imádja a cápákat, a krokodilokat, a tigriseket, a kígyókat, egyáltalán, a ragadozókat (bár mindegyiktől erősen tart is). Csak a bogarakat, a férgeket, a nyálkás csúszóműszókat nem szereti. Különös rajongással övezi a lovakat, (ezek évek óta legfőbb rajztémái), még különösebben rajong Jolly Jet-ért. Szerinte ő volt a tökéletes küllemű ló. (Ez szigorúan személyes vélemény!) Évek óta nagyon tetszik neki. 

9. Nem tudja, miért kerültek ennyire hátra, de nagyon-nagyon imádja az indiánokat, főleg az Észak-amerikai indiánokat. Szerinte van valami rendkívüli bennük, a tekintetükben. Valami halott szomorúság, reménytelenség, valami emberen túli tudás, amit sokszor az afrikaiakon lát viszont. Mármint, a civilizálatlannak mondott afrikaiakon. Vagy az éppen aktuális háborús övezeten belüli civileken. Tényleg van bennük valami, ami az Európában és más fejlett országokban élőkből hiányzik, és ami (szerinte) jóval a ma "emberi társadalom"-nak csúfolt.... izé tagjai fölé emeli őket. (Ő maga is az izébe sorolja magát, utálja is, és dolgozik is rajta, hogy kiverekedje magát onnan, de gyáva elmenni misszionáriusnak... gyarló kis pondró, tudja jól...)

Reméli, azért érthető, miről beszél...

10. Még körülbelül ötmilllió dolgot imád, köztük a zenét (mostanra már tényleg mindenfélét), Johnny Casht, a szobrokat, a templomokat és más régi épületeket, egyáltalán, szinte válogatás nélkül mindent, ami régi (ideértve a papucsát is), a naplementéket/keltéket (különös tekintettel a szürkületre), a hegyeket, erdőket, patakokat, Kanadát, az msn-jét (sajnos), a Zöld Teknőst és a teát (fehér, és amiben csipkebogyó van, vagy egyéb savanykás gyülölcs), aludni, álmodni, nem felkelni reggel/délben/este, az éjszakát, a csillagokat, a viharokat, a temetőket, jobban mondva a sírokat, mert szépek,  a húst és a legtöbb gyümölcsöt, a tehénmeleg tejet (igen, ami öt perce mászott ki szegény tehénből, vagyis forralás-melegítés nélkül, csak úgy, á lá natúúúúr), a sülő kenyér illatát/ízét/héját, a Hairt, a Jézus Krisztus Szupersztárt, John Malkovichot, Johnny Deppet, és az itt fel nem sorolt filmeket és színészeket (filmből több van), a szeretteit, a szellemeket, démonokat, és egyéb házikedvenceket (bár fura elméletei vannak róluk, amiket sejtése szerint ő talált ki, de hát...), ó, és persze rajzolni, rajzolni, rajzolni, az emberi lelkekben vájkálni, elméleteket gyártani, élvezni, hogy olyat tud, amit mások nem. (Vagy hinni benne, hogy olyat tud... Hogy ebből melyik az igaz, azt még nem tudta megnyugtatóan tisztázni...)
Szeret egyedül lenni, szereti a csendet, a nyugalmat, azt, ha békén hagyják, de beszélgetni is szeret azért, le se lehet lőni, ha rájön az ötperc, szereti a poénokat, az agyzsibbasztó vicceket, a gyerekeket, és komolyan, még annyi minden mást...
 

De legfőképpen írni szeret.

Mert ott mindent megélhet és megérthet, az egy olyan világ, ahol biztonságban van másoktól, ahol kimeríthetetlen az izgalmak, meglepetések, rejtélyek tárháza, ahol mindig megismerkedik valakivel, milliónyi dolgot tanulhat, érezhet, átélhet, és ahol mégis, nem lehet semmi, de semmi baja...

...pont-pont-pont...

És rendkívüli késztetést érzett rá, hogy ezt megossza a nagyvilággal.

Bocs.

 A képek forrása: www.google.com 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés